Nem igazán tudjuk, hogy mi határozza meg a nemi vágyat. Persze-persze, a hormonok…meg mindenféle pszichés, szociális, környezeti stb. körülmények. Sőt, azt se tudjuk, hogy hogyan is kellene mérni pontosan. Egyáltalán, mihez mérjük a sokat és a keveset? Életkorhoz? Gondoltátok volna, hogy nem a huszas éveikben járó nők gondolnak a legtöbbet a szexre? Bizony ám: a 27-45 év közötti nők sűrűbben fantáziálnak és előbb bújnak ágyba partnereikkel, mint a fiatalabb és az idősebb társaik. De az életkoron és a hormonokon túl olyan prózai okok is csökkenthetik a libidót, mint a stressz, a túlsúly, a dohányzás, egyes betegségek, gyógyszerek. Talán nem meglepő: az alacsony szexuális vágy leggyakoribb oka a párkapcsolat minőségének romlása.
Létezhet-e fordítva? Van olyan, hogy egy nőnek túl magas a szexuális vágya? És mi van, ha igen? Igazából erre is azt mondhatjuk, amit az alacsony vágyszintre: akkor probléma, ha az egyén életében vagy párkapcsolatában problémát okoz. Ha szégyen, bűntudat, tehetetlenség, szorongás kíséri. Ezen mondjuk nem segít, hogy ha egy nőt szexuálisan túl aktívnak talál a környezete, akkor fehérmájúnak vagy nimfománnak bélyegzik, meglehetősen negatív jelzők.
Ha ilyesmiről gondolkodsz, ne feledd: abszolút egyén- és kapcsolatfüggő, hogy kinél milyen libidószint számít ,,normálisnak”. Akár túl soknak, akár túl kevésnek érzed a libidódat, első sorban érdemes nyíltan kommunikálni erről partnereddel. Ha pedig elakadtatok a témát illetően, keress fel bátran szexuálpszichológust.
Katona Katalin
szexuálpszichológus
a Dámia Szexuálterápiás Központ egyik alapítója