Az elmúlt években a listavezető szexuális tartalmú internetes keresések között szerepelt a ,,hogyan kell maszturbálni” és a ,,hogyan jussunk el a csúcsra” kérdés. Hogy ez a téma mennyire aktuális, és hogy mennyi tabu, tévhit és szorongás övezi, azt a terápiás tapasztalat is alátámasztja. Vallási, társadalmi, családi, kulturális hiedelmek sokasága lehet annak a hátterében, ami miatt az önkielégítést manapság is káros tevékenységnek gondolják sokan. Nem győzzük eleget mondani: teljesen tévesen. A maszturbálás káros hatásairól még egyetlen tanulmány sem számolt be. Jótékony voltáról azonban igen: segít csökkenteni a stresszt, fájdalomcsökkentő hatással bír, sőt egyes kutatások szerint még immunerősítő is. Az önkielégítés segít feltérképezni a saját testet, azonosítani, hogy milyen izgatás esik jól, melyek a legérzékenyebb pontok a nemi szerven.
Gyakran felmerül kérdésként, hogy a párkapcsolatban van-e helye az önkielégítésnek? Nos, szexuálpszichológusként azt kell mondjam: igen. Persze, sok mindentől függ, hogy a maga természetességében tud-e illeszkedni az erotikus életetekbe. Például: zavar-e bármelyikőtöket a maszturbálás? Ha igen, akkor milyen opció van arra, hogy ezt a másik fél elfogadja? Mennyire tudtok egymásra hangolódni akár a szexben, akár az élet más területein? Tudtok-e nyíltan beszélni a szexuális igényeitekről? Milyen fokú az intimitás köztetek? Azonos mennyiségű és minőségű szexet igényeltek?
Önmagában a maszturbáció – akár együtt, akár külön-külön élvezik a felek - nem zárja ki, hogy a pár tagjai közt jó és mindenki számára kielégítő szexuális élet legyen. Hogy mikor érdemes beavatkozni? Ha az önkielégítés a szexuális funkciókat zavarja (pl. korai magömlés, erekciós zavar, orgazmushiány), ha szorongást, szégyent generál vagy ha már inkább ezt választja valaki és elutasítja a valódi partnerrel az együttlétet.
Katona Katalin
szexuálpszichológus
a Dámia Szexuálterápiás Központ egyik alapítója